Miért téma még mindig, ha egy programozó nő? Mi okozza a lányok bizonytalanságát az IT világában? Hogyan lehet ezen változtatni? Kőrössy Daniellával, a Green Fox Academy egyik legelső diákjával egy rozé sportfröccs mellett beszélgettem kódolásról, környezetvédelemről, egyenjogúságról.

Egy éve lépett be a Green Fox Academy kapuján, hogy megtanuljon kódolni. Mára pedig talán már az is történelmi homályba vész, amikor programozóként munkába állt. Daniella története ékes bizonyíték arra, hogy ha valaki komolyan elhatározza magát, igen gyorsan szerencsét tud próbálni fejlesztőként. Akár egy nagy, neves cégnél is. Őt például az Epam várta tárt karokkal, amikor befejezte a Green Fox 4 hónapos junior programozói képzését. Pedig nem mondhatjuk, hogy mindig is erre készült.

”A programozás mint szakma átfutott az agyamon, ám abban az időben, amikor én egyetemre jelentkeztem, nagyjából a BME létezett a maga IT szakával, oda pedig bekerülni lehetetlenségnek tűnt. Meg voltam győződve arról, hogy hozzájuk csak azok a született geekek mehetnek, akik 5 éves koruk óta a gép előtt ülnek. Akkoriban a programozás nagyon menő dolognak számított, ugyanakkor csak kevesek kiváltságának. Az IT terület fejlődésének gyorsasága, és az, ahogyan kinyílt a világ az ember számára attól, hogy elérhetővé vált az internet, nagyon vonzó volt. Abban szerencsém volt, hogy legalább tudtam erről a szakmáról, mivel apukám villamosmérnök, és otthon volt betárcsázós netkapcsolatunk is. De azért ez nem ad elég magabiztosságot ahhoz, hogy a BME-re jelentkezzen az ember. De amikor találkoztam a környezetmérnöki képzéssel, rögtön tudtam, hogy ezt szeretném megpróbálni.” - mondja Daniella, aki - elvégezve az egyetemet - éveken át dolgozott a környezetvédelem területén.

“Azt gondolom, hogy a sok megoldandó probléma  közül a környezetvédelem kiemelkedik. Ha belegondolsz, még a mérnöki képzésen belül is mindenhol megjelenik, mint szakirány. Akár vegyész leszel, akár gépészmérnök, előbb utóbb szembesülsz azzal, hogy egy adott feladatnak milyen hatása lesz a környezetedre. Szerencsés voltam, mert én - sok más társammal ellentétben - valóban egy olyan helyen tudtam elhelyezkedni, ahol a környezetvédelemmel lehetett foglalkozni.”

Daniella munkái során megjárta a Miniszterelnöki Hivatalt, ahol a környezetvédelmi szektor EU-s támogatásairól döntöttek, majd átkerülve a végrehajtói oldalra, a Környezetvédelmi Minisztérium fejlesztési igazgatóságán foglalkozott a pályázókkal.

Aztán jött a kommunális szennyvíz hője

Daniella számára az innováció mindig központi jelentőségű volt, így nem is lepődött meg, hogy nem sokkal ezután egy olyan cégnél találta magát, ami egy teljesen egyedi megoldást dolgozott ki a kommunális szennyvíz hőjének hasznosítására.

“Az első működő rendszert ez a cég implementálta Magyarországon, ami nagyon izgalmas munka volt. Innen nyergeltem át egy másik területre, egy vezető környezetgazdálkodási multicéghez, ahol szennyvíztisztítással és ivóvízkezeléssel foglalkoztunk.”

A programozás gondolata azonban folyamatosan foglalkoztatta.

“A műegyetemen volt programozás órám, és később is voltak dolgok, például amikor az okostelefonok megjelentek, amikre jó volt rácsodálkozni, hogy hú, hát ezt biztos úgy programozták le, hogy… Elkezdtem magamat képezni, aztán rátaláltam a Pylvax nevű pythonos önképzőkörre, ahol a magukat fejlesztő kóderek egymást is támogatták a tanulásban, a programozásban. Ott ismerkedtem meg Kádár Szilvivel és Czapári Dórival, akik nélkül nem lennék most itt. Akkor már két Django Girls workshop szervezésén voltak túl Budapesten, és én szervezőként csatlakoztam hozzájuk. Tőlük tudtam meg, hogy indul a Green Fox Academy, és nem volt kérdés, hogy ide jelentkeznem kell. Az volt a fejemben, hogy én a programozást mindenképpen megtanulom, de milyen klassz is lenne a fejlődés útját lerövidíteni egy profi képzésen.” - meséli Daniella, aki abban bízott, hogy azt a tudást, amit autodidakta módon, munka mellett talán évek alatt szerzett volna meg, a Green Fox Academy képzése segítségével hónapok alatt magába szívhatja.

Az IT-nak mindenhol helye van

“Nem bántam meg, hogy felmondtam és elkezdtem a Green Foxot, ugyanakkor azt szeretem hangsúlyozni, hogy én nem vagyok pályaelhagyó, még mindig környezetmérnöknek tartom magam, és nagyon sok olyan környezetvédelmi problémát látok, amire jó IT-s megoldást lehetne találni. Ami a problémát jelenti, az az, hogy az IT fejlesztés még mindig viszonylag drága a cégek számára, a környezetvédelem pedig nem igazán kap anyagi támogatást. Vannak  emberek, akik hitből, meggyőződésből állnak ki ügyek mellett, és így próbálnak meg változást elérni. Bár ennek is megvan a helye, én abban hiszek, hogy a a döntéshozók gazdasági érvek figyelembevételével döntenek, és ebben a digitális világ fejlődése nagy segítség lesz.” - mondja Daniella.

Programozó lányok, hol vagytok?

Mérnök lány sincs túl sok, programozónőből sem lehet Dunát rekeszteni. Daniella úgy látja, a kutatások is azt támasztják alá, hogy már kisiskolás korban elkezdődik a szétválás a lányok és a fiúk között. Egész kicsi kortól elültetik a gyerekek fejében a “lányos” és “fiús” dolgok mibenlétét, a családon belül és az oktatásban is erős a nemi sztereotípiák megjelenése. Így amikor a lányok odaérnek ahhoz a ponthoz, hogy informatikával, programozással foglalkozzanak, vagy egyáltalán a számítógép elé üljenek, már motoszkál a fejükben egy téves elképzelés arról, hogy vajon tényleg ott-e a helyük.

“A programozás megtanulása nem nehezebb egy lánynak, mint egy fiúnak. Csak el kell jutni oda, hogy egyáltalán bele merjen kezdeni. Sokszor hívnak minket, mint Django Girls, hogy lányok előtt népszerűsítsük a programozást, és szerepmodellként motiváljuk őket. Előfordult, hogy egy rendezvényre  abban a hitben mentünk el, hogy mindenki azért jött, mert érdekli az informatika. De kiderült, hogy a tematikában ez kevésbé volt hangsúlyos, inkább csak minél több területet szerettek volna az iskolás lányoknak bemutatni. Éreztük, hogy hoppá, akkor itt hiába adjuk le a szokásos prezentációt, muszáj másról is beszélnünk. Hamar előkerültek az érvek, hogy miért nem lennének jó programozók: Mert lány vagyok. Mert nem vagyok elég okos hozzá. Mert nem vagyok elég jó matekból. De ezek mind tévhitek, amik a programozás rövid, de intenzív történetéhez köthetőek.” - mondja Daniella, aki azt is elárulta, hogy őt is sokszor is hátráltattak hasonló gondolatok.

“A női szerepek ez elmúlt időszakban dinamikusabban változnak, mint általában eddig a történelem során. Az IT világában ez hatványozottan működik. Sheryl Sandberg, a Google nagyágyúja mesélte egyszer valahol, hogy amikor fiúk programoznak, és odahívják a mentort magukhoz, hogy nézd, ezt csináltam, de valami nem stimmel, a mentor meg tudja nézni, mi a hiba, és megy tovább a munka. A lányok esetében ha valami nem megy, legtöbbször üres képernyő fogadja a tanárokat, mert a lányokat arra kondicionálják, hogy tökéleteset alkossanak. Hogy csak akkor vagy elfogadható, ha tökéleteset produkálsz. Ha elég érzékeny egy mentor, és érdekli, mi történt, akkor elkezd kontrolzézni, és rögtön kiderül, hogy ott van elrejtve a munka, csak nem merik felvállalni, hogy nem működött. A Green Foxban szerencsére azonnal tapasztalni lehetett, hogy az elvárások és a bánásmód nem különbözik a fiú és a lány hallgatók esetében. Jó érzés volt azt is látni, hogy az egyik vezető mentor nő (Fejes Anikó), akit szakmailag maximálisan elismernek és tisztelnek.” - meséli Daniella.

“Még mindig issue, hogy programozó vagyok”

“Az emberekben nem merül fel, hogy rákérdezni arra, hogy hogyan lehetek nő létemre programozó, bántó lehet. Nem gondolnak bele, hogy ez az ő hitrendszerükről és belső meggyőződésükről többet elárul, mint arról, hogy egy nő mire  képes. Bár sokat javult a helyzet,  még hosszú az út addig, míg hétköznapivá válik az, ami amúgy természetes. Hogy például a nők is lehetnek programozók.” - mondja Daniella, aki ma már egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozik. Igaz, másképp, mint annak idején képzelte, de a szakmai “kacskaringók” soha nem zavarták.

“Amikor a Green Fox képzésébe belevágtam, abszolút másképp képzeltem, hogy hogyan fogok továbbhaladni. Ha akkor azt mondja valaki, hogy egy multihoz igazolok, nem hittem volna el. Nem ez volt a terv, de ahogy megismertem a partner cégeket, az Epam azonnal megtetszett nekem. Nagy cég, de a munka úgy folyik a vállalatnál, mintha kis cégek működnének a nagyon belül. Úgyhogy nagyon örülök, hogy felvettek. Az első időben még nem egy konkrét projekten dolgoztam, de ugyanígy egy kis csapat részeként tanulhattam. Aztán eljött a pillanat, hogy projektre kerültem: egy nemzetközi banknak fejlesztünk alkalmazást. Lehetőséget kaptam arra is, hogy a fejlesztés mellett egyéb területeken is fejlődhessek, és így  a fejlesztés mellett a projekt menedzsmentjén is dolgozom.”