Ötödikesként vizsgázott, hogy használhassa a suli számítógépét. Míg mások nem igazán törték magukat, Zsiga már kisiskolásként napi kapcsolatba került a kompjúterrel.
„14 éves voltam, amikor otthon computerünk lett. Kedvenc hobbimként tekintettem rá, nem gondoltam, hogy komolyabban foglalkozzak vele. A gimnázium után fizikát kezdtem tanulni az ELTÉ-n, és mivel elköltöztem otthonról, hamar dolgozni kezdtem. Először egy biztonságtechnikai cégnél, ahol kamerákat telepítettünk, aztán az egyik kalandparkban pályafelügyelőként. Szerettem, amikor időnként menteni kellett valakit, igazi akciófilmbe illő jeleneteket éltem át. Voltam szállodában recepciós, de az öltöny-nyakkendő páros nem az én világom. Végül egy katolikus hetilapnál titkárságvezető beosztásban majdnem egy évet töltöttem. Otthon volt 3-4 számítógépem, játszottam rajtuk, néha kivettem a könyvtárból egy-egy számítógéppel foglalkozó szakkönyvet, minden komolyabb szándék nélkül. Aztán úgy egy éve - pontosan emlékszem, hogy épp vacsorát főztem magamnak - megfogalmazódott bennem: szeretnék már családot. Ahhoz viszont anyagi biztonságra lesz szükségem, hiszen úgy érdemes elindulni ezen az úton. Gondolkodni kezdtem, hogy mi az a munka, amit szívesen csinálnék, amivel jól keresnék, és ha úgy adódik, akár külföldön is dolgozhatnék… Hát persze, hogy a programozás! Teljes megvilágosodás.”
„Elhatároztam, hogy 2017. végére ezt a tervet megvalósítom, és lesz egy fejlesztői állásom. Felmondtam az újságnál, és belevetettem magam az online fejlesztői kurzusokba. Igazából tudtam volna az újság mellett is végezni a kurzust, de annyira élveztem, hogy reggeltől estig ezt csináltam. Felkeltem, leültem a géphez, délben lementem és ettem egy gyrost, aztán estig folytattam a kódolást. Este 10-kor lefeküdtem. Ezzel a napirenddel éltem kb. másfél hónapig.”
2-300 óra után Zsigmond már biztos volt abban, hogy ezt szeretné csinálni. Elhatározta, hogy az online képzést egy rendes iskolára cseréli. Felmérte a kínálatot, nyílt napokra kezdett járni.
„Emlékszem, hogy épp a Green Fox infóestjére siettem, az Oktogonnál jártam, amikor szembe jött egy srác Green Foxos pulcsiban. Azt éreztem, hogy tök büszke lennék, ha nekem is lehetne egy ilyen ruhadarabom. Felvételiztem, bekerültem, elvégeztem a képzést, és most már nekem is van zöld pulcsim, amit büszkén hordok, és nem mellesleg egy szuper állásom. De ne szaladjunk ennyire előre. A mi évfolyamunk márciusban indult, én utófinanszírozós formát választottam. Nem volt sok anyagi tartalékom, de márciusig még vállaltam egy munkát. A felvételi személyes beszélgetős részén kiderült, hogy a teszteken a ponthatáron jutottam át. Tehát ha csak egyetlen ponttal is kevesebbet írok, nem vesznek fel. Javasolták, hogy gondoljam át még egyszer, hiszen ez nagy felelősség, komoly teher lesz, időben is… de én annyira elszánt voltam, hogy tudtam, innen nincs visszaút, én ezt akarom csinálni.
Jó-jó, nehéz lesz, persze, mondják, de nekem ez volt a hobbim, lenyomtam egy online kurzust is, úgy voltam vele, hogy nekem nem lesz nehéz. Hát aztán de. Két mélypontot is átéltem a négy hónap alatt. Volt úgy, hogy azt éreztem, hogy nem bírom, volt, hogy két órán keresztül 5 percenként állt ott valamelyik mentor az asztalomnál, mert nem értettem a feladatokat. És egyszer olyan is volt, hogy majdnem elsírtam magam, szerintem a fáradtságtól, a kimerültségtől. De megérte. Hiszen éjt nappallá téve kódoltunk, szuper volt a csapat, minden pénteken check-out valamelyik kocsmában. Előfordult, hogy este 10-ig bent voltunk a suliban, utána levezetésképp még elugrottunk egyetlen sörre, amiből az lett, hogy kikötöttünk egy Erasmusos bulihajón és hajnalig mulattunk, és másnap reggel 9-kor aztán újra az iskolapadban ültünk. Olyan volt, mint egy második gimi."
Szoftveres, Javas osztályba jártál. Alapvetően front endezni, vagy angol nyelvű back endet szerettél volna tanulni. Mit szóltál, amikor bekerültél a magyar nyelvű back end képzésre?
„Először nem igazán örültem, de aztán kiderült, hogy ha a képzés végén sikeres vizsgát teszünk, akkor az egész osztály az Evosofthoz megy dolgozni. Ez több szempontból is óriási biztonságérzetet adott. Egy idő után ugyanis elfogytak a tartalék pénzeim, de az, hogy mégis felhőtlenül végig tudtam csinálni a Green Fox képzését, azt annak köszönhetem, hogy bár kölcsön kellett kérnem, de tudtam, hogy lesz munkám, és vissza tudom adni a pénzt, biztos voltam magamban és abban, hogy hamar egyenesbe jövök.
Az osztálytársaimmal egy helyen dolgozunk, de nem együtt, és bár az a nagy összetartás már nem jellemző, ami a Green Fox képzés alatt, de rendszeresen összejárunk pl. társasozni, és néhányan heti egyszer összeülünk kódolni munka után. Ez a munkától független, kísérletezünk, kipróbálunk új dolgokat, amire a napi munka mellett már nem jut időnk.
Számomra nagyon fontos az, hogy milyen a munkahelyi csapat. Itt az EVO-nál az első perctől támogató légkör vesz körbe, könnyű volt beilleszkedni. Mára már egész komoly összehasonlításom lett a munkahelyeket illetően. A jó közösségen túl az is fontos, hogy legyen jövőképem, hogy 5 év múlva is el tudjam magam képzelni annál a cégnél. Nekem eddig ilyen munkám még nem volt. Itt viszont látok esélyt arra, hogy itt legyek. És természetesen a fizetés sem egy utolsó szempont. A három, számomra legfontosabb kritérium - közösség, cél, fizetés – mind teljesül az EVO-nál. Most, hogy a tervezett állás összejött, jöhet a tervem B része, hiszen a családhoz kell még valaki!
Mit üzensz azok számára, akik a 2018-as évnek vágnak neki hozzád hasonló tervekkel, és egy Green Foxos képzés elvégzése a céljuk?
„Azt, hogy nehéz lesz. De megéri. Iszonyatosan lelkes a Green Foxos csapat, mennek előre, mindig érződik, hogy nagyon szeretik azt, amivel foglalkoznak, egyre újabb dolgokat próbálnak ki. És bár néha szervezetlennek tűnt, de mégis egy nagyon jól szervezett iskola ez. Amikor a képzés nagyon nehéz időszakában tartottunk, mindig volt ott valaki, aki segített. Minden második héten olyan tréningeken vettünk részt, amely a soft skilljeinket fejlesztette. Ez ráadásul a társaságot is összekovácsolta. Arról nem is beszélve, hogy minden reggel check in-nel kezdtünk, mindenki elmondta, hogy van, óriási építő ereje volt ennek is. Azért is ad jóval többet egy ilyen típusú képzés, mint egy online kurzus, mert van egy hely, ahova mindenki imád bejárni. A Green Fox nekem mára sokkal többet jelent, mint a szuper zöld pulcsi, amibe büszkén belebújok. A Green Fox egy életérzés.”
Dani kiskorában többféle álmot dédelgetett, amikor a jövőbeni munkájára gondolt. Sokáig úgy tervezte, hogy tűzoltó lesz vagy katona, de végül a főzés iránti szenvedélye győzedelmeskedett és szakácsnak állt. Ha valaki ebben az időszakban azt mondta volna neki, hogy végül a programozásban találja meg a számításait, biztos nem hitt volna neki. Lássuk, hogyan jutott el a konyhától egy digitális banki szoftvercégig.
A cégek fejlődésének egyik legnagyobb akadálya a megfelelő IT szakemberek hiánya. Speciális, vállalatra szabott képzésekkel nem csupán a felvételi folyamat válhat hatékonyabbá, de a betanulási idő is jelentősen lecsökken, miközben erősíthető a munkavállalói motiváció. A képzések gyakorlati előnyeiről Bárdos Kristóf, a Green Fox Academy ügyvezetője osztja meg tapasztalatait.
Az informatikushiány egy több évtizedes probléma Magyarországon. Ennek kapcsán az aktuális IT munkaerőpiaci trendekről, megoldási lehetőségekről beszélgetett Bogyó Péter, a HRTV adásszerkesztő műsorvezetője Fachs Anitával, a Green Fox Academy magyarországi operációjának vezetőjével. Az alábbiakban a beszélgetés legfontosabb részeit foglaltuk össze.
The demand for tailor-made software has perhaps never been higher. There is now an app for almost everything, for any aspect of our personal or professional life. Yet, companies and users are always looking for more and more, and new ideas are being created and implemented.
The popularity of low-code platforms is increasing in the whole world, and the demand for experts in this field is growing rapidly. Nikolett Tarjáni-Dobos left her dietician career to become a software developer and has been working as a low-code programmer in Germany for almost 2 years. She first heard about this field when she was looking for a job. Yet, she now feels lucky that this became her new career. But what does a low-code developer do and how does a working day go? We asked Niki about these topics as well as about the misconceptions around low-coding.
Flexibility is now an essential part of running a business. Whether it’s a growth-facing business area or a new technological need, a fast decision can provide a long-term competitive advantage. An effective solution for such a case is to start a special, corporate course.