A kőbányai, magát klasszikus rosszcsont, hiperaktív gyereknek aposztrofáló Bozsányi Arnold állítólag csak ritkán kapott olyan feladatot, amely igazán lekötötte volna. Abban az időben még nem volt vele könnyű dolga a tanároknak. Kamaszként sem változott sokat, az informatikai szakközépiskola mellékhelyiségében rendszeresen dohányzó srác napi 8 órát játszott a számítógépen, leginkább online szerepjátékokat. Ennek azonban óriási haszna a szóbeli felsőfokú angol lett. Az oktatási rendszert Arnold mégis alapjaiban reformálná meg:

„Szerintem nem az életre készítenek fel egy középiskolában. Emlékszem, hogy a heti egyszeri osztályfőnöki órán sosem beszéltünk igazán fontos dolgokról. Én biztos, hogy heti két osztályfőnökit vezetnék be és gazdálkodást tanítanék az osztályomnak. Én a mai napig nem igazán tudok a pénzzel bánni. Szerintem ezt tanítani kellene, ahogy teszik ezt sok külföldi iskolában. Véleményem szerint ez fontosabb, mint heti 4 irodalom óra. Az én iskolámban több pszichológus dolgozna, akik akár állandó óraszámban is rendelkezésre állnának, feladatuk a fiatalok önismeretének és önbecsülésének fejlesztése lenne.”

Az elektrotechnikai középiskola érettségije nem a tanári pálya fele vitte Arnoldot, úgy volt vele, hogy ha már több évet „beletolt” a szakiskolába, elektrotechnikai műszerész lesz belőle. Az OKJ-s képzést azonban nem fejezte be, mert menet közben a plc és a micro pic programozás már jobban érdekelte.

„Nem az a fajta srác voltam, aki otthon bütykölgetett. Nekem a kezeim bénák, én fejben vagyok jó. Be is iratkoztam egy plc programozó tanfolyamra. Sajnos az akkreditált képzés elvégzése után nem találtam munkát. Egészen pontosan nem ezen a területen kezdtem dolgozni.”

Megtudtam, hogy Arnold 13 éves kora óta táncol, internetes videókból fejlesztette a freestyle hip-hop tánctudását, amelyet a szórakozóhelyek táncpárbajai csak tovább csiszoltak.

„Az Utcai tánc című film adta az első löketet. Imádok táncolni, olyankor mindent elengedek és teljesen kikapcsolok. A plc tanfolyam utáni munkakereső időszakban egy Punnany Massif koncert végén - ahol csak úgy táncoltam a közönség soraiban - odajött hozzám egy koreográfus, és megkérdezte, hogy szeretnék-e a tánccal komolyabban is foglalkozni. Így kerültem be egy színházi produkcióba, és a következő fél évem napi 9 óra táncolással telt. Bár a darab végül nem került bemutatásra, mert elfogyott a pénz, én mégsem sajnálom azt az időszakot.”

Arnold értékesítő munkakörben az Euronics IT osztályán helyezkedett el. Figyelem, most jön a szerelmi szál!

„Ha külföldi vásárló jött az üzletbe, mindig nekem szóltak, mert én beszéltem a legjobban angolul. Egy szép, fiatal, iráni lány megkért, hogy mutassam meg a laptopokat. Annyira megtetszett, hogy elhívtam fagyizni. A meghívást elfogadta, és megadta a számát, hogy majd egyeztetni tudjuk az időpontot. A cetlit, amire a számát írta, mint a legféltettebb kincset, úgy dugtam el. Amikor azonban hívni akartam, sehol nem találtam a kis papírt. Szerencsémre ő két hónap elteltével megkeresett, hogy megvan-e még az a laptop, amit kinézett magának. Ez két és fél éve történt, azóta már a menyasszonyom.”

Miután az Euronics meghozta a szerelmet, Arnold továbbállt és az Istyle egyik üzletében lett értékesítő. A webdesign témaköre lett az új hobbija. Egy nap az egyik vevő, aki épp laptopot keresett, mesélni kezdett egy programozói kurzusról, amelyet nemrég kezdett. Amikor az illető épp azt részletezte, hogy olyan házi feladatot is kaptak, amelyet 8 óra alatt tudod elkészíteni, Arnold már tudta, ez csakis tök jó hely lehet. Elolvasott mindent a Green Foxról, jelentkezett a képzésre, és a sikeres felvételt követően a tanfolyam anyagi részében édesanyja sietett a segítségére.

„A Green Foxban töltött néhány hónap fenomenális volt. Megtanítottak arra, hogy hogyan tanulhatok meg különböző technológiákat. A környezet, a mentorok, a coaching... mind-mind első osztályú volt. Ezt ráadásul azért is állíthatom ilyen biztosan, mert az egyik haverom haverja egy hasonló suliban végzett.  Egy (két) sör mellett kibeszéltük a két képzés minden részletét.  A Green Foxhoz bekerülni már önmagában nagy dolog, hiszen komoly szűrőn kell átmenni. Amire szükség is van, mert megfeszített négy hónap elé néz a hallgató, az biztos. Volt olyan hét, amikor minden nap három órát aludtam. Bizony volt, hogy majdnem feladtam, annyira leterheltek, de szerencsére mindig átsegítettek a hullámvölgyeken. Ha most nem lenne munkám, akkor is megérte volna a képzés. Bár a fejvadász időszak alatt én nem keltem el, mégis rengeteg dicséretet kaptam, és azóta szerencsére elhelyezkedtem szoftver- és applikáció fejlesztőként. Először szeretnék jó fejlesztő lenni, aztán fejlődni az üzemeltetésből is.”

Egyetlen kérdésem maradt a beszélgetés végére: végül előkerült az a kis cetli, amelyre a menyasszonyod felírta a telefonszámát? „Elő, bizony!” – meséli nevetve Arnold.  „Fél évvel később, a pénztárcám legrejtettebb zugából.”