„A Green Fox előtt tettem már egy kísérletet arra, hogy a vendéglátós munkám mellett megtanuljak programozni. Egy ponton rájöttem arra, hogy ha komolyan váltani szeretnék, akkor muszáj teljesen erre koncentrálnom néhány hónapig. Ezért döntöttem úgy, hogy elkezdem a 4 hónapos intenzív képzést” – kezdi Veres Attila, 34 éves karrierváltó, aki Bécsből tért haza, hogy junior szoftverfejlesztői tudást szerezzen, majd új karrierbe kezdjen az osztrák fővárosban. A vendéglátós munkával járó hektikus életmód miatt érezte szükségesnek a váltást. Úgy gondolta, hogy a programozói karrier jó alap lehet egy nyugodtabb életritmus kialakításához. „Bejött” – mondja. A váltás óta ugyanis ledobott 20 kilót és lett egy kiegyensúlyozott párkapcsolata is. De lássuk, milyen a munkája, és mi változott még az életében.

Első jelentkezésből állásajánlat

Attila 1,5 éve fejezte be a Green Fox képzését, és jelenleg front-end fejlesztőként dolgozik egy osztrák informatikai kkv-nál. Ahogy Magyarországon, úgy Ausztriában is többféle keretben és szinten lehet programozást tanulni, a bootcampek viszont nem jellemzőek. Épp ezért kevés róluk a tapasztalat vállalati oldalon, bár ismerik a koncepciót, és nyitottak az ilyen végzettségű szakemberek alkalmazására. Úgy vannak vele, hogy a puding próbája az evés, az esetleges hiányosságokat pedig majd segítenek áthidalni. Ennek az oka egyrészt az, hogy ott is jelentős hiány van programozókból, másrészt nagyon értékelik, hogy a gyakorlatorientált képzésnek köszönhetően sokféle kódolási feladatra azonnal bevethetőek a „bootcampesek”.

„Nem találkoztam olyan hozzáállással, hogy csak a diplomás programozót vennék emberszámba, még a tapasztalt vagy régi vágású szakemberek körében sem. Elismerik, hogy JavaScriptben nekem korszerűbb a tudásom a többséghez képest, ezért gyakran kikérik a véleményemet. Közben én is bármikor fordulhatok segítségért azokhoz a kollégáimhoz, akik mondjuk nagyobb elméleti tudással bírnak” – meséli Attila, hozzátéve, hogy a képzés után nem okozott nehézséget, hogy programozói állást találjon Bécsben. Már az első helyről kapott ajánlatot, ahová beadta a jelentkezését, és közben párhuzamosan képbe jöttek más lehetőségek is, így gyakorlatilag válogathatott. Azóta egyszer már váltott is, és úgy érzi, hogy másodjára tudatosabban döntött. Lassan egy éve dolgozik a mostani munkahelyén, amivel teljesen elégedett.

Min múlik, hogy sikerül-e?

Az állásinterjúkkal kapcsolatban az a tapasztalata, hogy tulajdonképpen két dolgon múlik a siker:

• szakmai megfelelés;
• vállalati kultúrába/csapatba való illeszkedés.

Mindig van egy legalább 10-15 perces technikai beszélgetés, ami lényegében egy feladat megoldásának megbeszélése. Ezzel felmérik, hogy a jelentkező rendelkezik-e azzal a tudással, ami egy juniortól elvárható, de semmi olyat nem kérdeznek, amire ne készítene fel a Green Fox. Attila szerint legalább ennyit nyom a latba a cégek választásánál a jelölt személyisége. Főleg az utóbbi állásnál érezte, hogy kifejezetten figyeltek erre.

„Így én is jól jártam, mert egy valódi közösség tagjává váltam. Nem arról van szó, hogy dolgozunk, aztán a nap végén mindenki hazamegy, hanem gyakran vannak például közösségi programok, vagy munka után néhányan együtt járunk sportolni. Jó olyanokkal dolgozni, akikkel a munkán kívül is van közös témánk és hasonló a világnézetünk”.

Minden esetben angol nyelvű volt az állásinterjú a szoftverfejlesztői állásoknál, és a napi munkavégzés során is szükség van az angolra, de kifejezetten hasznos a német nyelvtudás. is „Bécs nagyon nemzetközi város, szinte alap, hogy mindenki beszél angolul, de előbb-utóbb érdemes megtanulni németül. A kollégáim a mindennapokban főleg a németet használják a feladatok egyeztetésére, de segítőkészek, és ha szükséges, bármikor átváltanak angolra” - teszi hozzá. A cégnél egyébként nem ő az egyetlen külföldi: a 8+4 fős fejlesztői csapaton belül van például szerb, bosnyák és indiai nemzetiségű munkatárs is.

A karrierváltónak nem pályakezdő bér jár

Attila öt éve él Bécsben, és ezalatt jelentős különbségeket figyelt meg az osztrák és a magyar mentalitás között. Szerinte sokat elárul, hogy egy osztrák fejvadász hogyan segítette őt abban, hogy kialkudja magának a megfelelő bérszintet az állásinterjúkon. Az illető tanácsolta neki, hogy több mint 15 éves munkatapasztalattal a háta mögött ne érje be pályakezdői bérrel, még akkor sem, ha programozóként gyakorlatilag kezdőnek számít. „Ausztriában alapvetés, hogy a tisztességes munkát tisztességesen meg kell fizetni, és a munkáltatók invesztálnak a munkavállalókba ahelyett, hogy minél olcsóbban minél többet megpróbálnának kisajtolni belőlük”.

Juniorként közel annyi most a nettó havi fizetése, mint amennyit Magyarországon seniorként keresne, és ez az életszínvonal szempontjából sokat számít. Annak ellenére, hogy anyagilag is lényegesen jobban jár a bécsi állással, nem ez számára az elsődleges szempont. A korábban említett mentalitásbeli különbségek miatt egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy Magyarországon helyezkedjen el szoftverfejlesztőként. „Az a terv, hogy haladok tovább ezen a pályán. A jövőben szívesen vegyíteném korábbi, vendéglátós szakmai tapasztalataimat a kódolással, például sokat gondolkodom egy vendéglátással kapcsolatos szoftver fejlesztésén. De ez még a jövő zenéje, mert úgy érzem, hogy előtte még bőven van mit tanulnom a programozásról” – mondja Attila jövőbeli elképzeléseiről.